Reggel, mikor felkeltem, kinézek az ablakon, és kint: világvége! Hideg, mint az északi sarkon, 30 cm hó és még a vízvezeték is befagyott. A falu el van zárva a civilizációtól. Ilyesmire nem vagyunk felkészülve. Szombat reggel volt, a gyerekek az őrsire készültek, és kint ilyen idő van.
Na jó, ez így nem teljesen igaz. Kicsit eltúloztam a helyzetet (kicsit eléggé), hogy érdekesebb legyen. Kint nem is volt olyan hideg, és a vízvezeték se fagyot meg és még a civilizáció is pont olyan közel volt mind minden nap. De valami mégis csak igaz volt azon, amit írtam: a sok hó. Bennem is mind egy 20 éves fiatalemberben, előbukkant egy kisfiú, amikor azt a sok havat láttam. Gyorsan előkaptam a mobilom, és küldtem a szülőknek egy SMS-t, hogy öltöztessék fel rendesen a gyerekeket, mivel a cserkészgyűlés kint lesz, a hóban.
Amikor megérkeztek a gyerekek, röpültek is felém a hógolyóik, de nem hagytam magam! Amikor az utolsó kiscserkész is megérkezett, már elég vadul nézet ki a helyzet, de sikerült időben megfékezni őket. Hóemberépítő versennyel szerettem volna kezdeni, de ebben az időjárás megakadályozott. Túl hideg volt, a hó nem ragadt. Így kénytelen voltam a kis versenyt hamarabb lefújni, mint ahogy elkezdhettük volna :-(.
Nem maradt sok választásom, hógolyóztunk velük. Az első őrsi hógolyózásba bekapcsoltuk a plébános urat is. Lapáttal védekezett. Ne féljetek nem ütött vele senkit! A lapát segítségével dobálta a gyerekeket hóval. De ez nem tartom túl sokáig, mivel a plébános úr nem bírta az iramot.
Szétosztódtunk két csoportra. Az ellenfél csoportjához tartoztak: Dávid, Moncsi, Viktor, Zolika, Karolinka és Oliver. Az én csapatomba pedig: Siskó, Pöttyi, Klárika, Simon, Dominik, Eszti, Nikolas és Marci. Lehet, hogy picit többen voltunk, de nekik több volt a tapasztalt játékosuk. Úgy kezdtük, hogy 15 perc alatt mindkét csapat egy védőfalat épített, persze hóból. Mindkét csapat szorgalmasan gyűjtötte a havat, erősítették a bástyát és növelték azt. De ekkor az ellenfél csapata valahol az udvaron talált egy talicskát, így több havat tudtak összeszedni rövidebb idő alatt. De mi sem hagytuk magunkat, és elővarázsoltunk mi is egy talicskát. Fáradhatatlanul gyűjtöttük a havat, és építettük a védőfalat. Ekkor telt le az erre szánt időnk. Mindkét csapat befejezte az utolsó simításokat. Gyorsan elmagyaráztuk a szabályokat. Minden hógolyó, ami az ellenfél fejét találta el, vagy az ellenfél falának szándékos rongálása, vagy átlépése 2 perces kizárással volt büntetve. Elkezdődött a legnagyobb hócsata, amit e felújított plébániaudvar átélt. Mindenhol hógolyók repkedtek, az ember nem győzött elhajolni előlük. 5 perc elteltével befejeztük a játékot, mert már egypár embert nem lehetet megkülönböztetni a hóembertől (főleg a Siskó és a Moncsi). Csináltunk egy közös képet, és a gyerekek szétrombolhatták a védőfalukat, amit építettek.
Még a gyerekek kergültek kint a hóban, lefutottam gyorsan meleg teáért, és csokiért, ami megmaradt még az előző cserkészről.
Így visszanézve azt kell mondanom, hogy nagyon tetszet az őrsi. Igaz, hogy a gyerekek már a végen nem bírtak magukkal és találgattak. Nem tudom a többiek, hogy voltak vele, de én amikor hazaértem, még mindig potyogott belőlem a hó.
Lacus
