Két aktív cserkész csaj meg én lettünk megbízva azzal, hogy szervezzük meg a cserkészkarácsonyt. Mivel mi, a cserkészek egy csapatot (családot) alkotunk, jó ha ezeket a legszebb napokat az évben együtt is megünnepeljük.
Nagy kihívás volt ez. Az akció a TIP-TIP név alatt futott. De mi minden is kellett ahhoz, hogy ezt meg tudtuk szervezni?
Elsősorban: elszántság, türelem, kreativitás, jó ötletek, és főleg időt kellet rá találni, hogy meg tudjuk tervezni az egészet.
Sokat telefonálgattunk a csajokkal, de ez nem volt az igazi. Találkozni akartunk, és nyugodtan megbeszélni a dolgokat, de nem jött össze. Így hát a telefonos megbeszélés maradt. Nagyon hosszú telefonálás volt, de megérte. Összeírtuk a játékok sorrendjét.
Amikor elérkezet „A Nagy Nap”, már reggeltől szorgalmasan készülődtünk. Kitakarítottuk a helységet, mindent elkészítettünk. 15:00-kor, amikor már minden kész volt, megérkeztek az első cserkészek. Utánuk jöttek a következők és utánuk megint jött valaki, és így ment tovább, míg nem érkezett meg mindenki. 34-en voltunk ott összesen. Mindenki, aki eljött hozott magával valami nassolni valót és egy apró ajándékot, amit majd egymásnak adtunk. Minden a terv szerint ment: cserkészindulóval kezdtük, ima és azután játszottunk cserkész és népi játékokat, énekeltünk. Nagy buli volt.
Mindenki húzott egy papír, amire rá volt írva valaki neve, ezt a papírt ráragasztottuk az ajándékunkra, és elhelyeztük a karácsonyfa alá. Ezután, sorba vettük el az ajándékokat a fa alól és felolvastuk, hogy kinek a neve van rajta. Az kijött átvenni az ajándékát, és elmesélte nekünk „mi szépet hozott neki a Jézuska”, de az idősebbek azt mondták el, hogy „milyen dolog tetszett nekik ezen a karácsonyon legjobban, ami nem anyagi jellegű volt”.
A végén meghozták a pizzát, amit megrendeltünk. Imádkoztunk és mindenki ráugrott a kajára.
Az akciót hivatalosan imával zártuk - fáklyafénynél és karácsonyfaégők fényénél. Az imát a helyi plébános úr mondta. A gyerekeknek adunk egy kis emléket egy kis mágneses pingvint.
Reméljük, hogy tetszett az akció, és hogy jól meg volt szervezve :).
Siskó
Adventi koszorúk
Úgy, ahogy minden évben, idén is az első adventi vasárnap érkezésével úgy döntöttünk, hogy együtt a gyerekekkel adventi koszorúkat készítünk. Az őrsire szokatlanul sok gyerek jött el, egy ŐV-re 3-4 gyerek jutott, akinek segítenie kellet. Picit meglepett a szituáció, mert nem volt annyi hozzávalónk előkészítve, hogy mindenki saját koszorút készíthessen. Ekkor megjött Ervin és mindent megmentett. Hozott polisztirol karikákat, amire rá kell erősíteni az ágakat. De mi mindent kellett még bebiztosítani???
Hozzávalók:
Mindenki megkapta a saját polisztirol alapját, egy darab vékony réz drótot és a segítőjét. Mivel az ŐV-k meg a SŐV-ök több gyerekre figyeltek oda egyszerre, abban reménykedtünk, hogy a nagyobbak maguk fogják tudni csinálni a koszorújukat. A kisebbeknél picit nagyobb volt a gond, de mindenki ügyesen befejezte munkát. Az ágak felerősítése után, már könnyebb volt a munka. A gyerekek egyedül ragasztották a díszeket a koszorúra. Gyakran kérdezősködtek, hogy rá tehetnek-e ezt vagy azt. Én azon a véleményen vagyok, hogy a fantáziának nincs határa, főleg a gyerekeknél, tehát mindenkinek igent mondtam :). És az eredmény? Nézzétek meg magatok.
És a végen hogy el ne felejtsem, köszönöm az összes szülőnek és a plébános úrnak az összes finomságot, amit küldtek.
Lacus
Hozzávalók:
- Polisztirol karikák (lehet kapni különböző nagyságban és színben, vagy befedve mű mohával vagy szalmával)
- 4 gyertya
- Örökzöld fa, vagy bokor ágak
- Damil, vékony drót
- Díszek, maslik... a díszítéshez
- Ragasztó pisztoly
Mindenki megkapta a saját polisztirol alapját, egy darab vékony réz drótot és a segítőjét. Mivel az ŐV-k meg a SŐV-ök több gyerekre figyeltek oda egyszerre, abban reménykedtünk, hogy a nagyobbak maguk fogják tudni csinálni a koszorújukat. A kisebbeknél picit nagyobb volt a gond, de mindenki ügyesen befejezte munkát. Az ágak felerősítése után, már könnyebb volt a munka. A gyerekek egyedül ragasztották a díszeket a koszorúra. Gyakran kérdezősködtek, hogy rá tehetnek-e ezt vagy azt. Én azon a véleményen vagyok, hogy a fantáziának nincs határa, főleg a gyerekeknél, tehát mindenkinek igent mondtam :). És az eredmény? Nézzétek meg magatok.
És a végen hogy el ne felejtsem, köszönöm az összes szülőnek és a plébános úrnak az összes finomságot, amit küldtek.
Lacus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)