Gyertyatartó

A mai napon a gyerekekkel gyertyatartókat készítettünk, melyeket felhasználhatják, mint dekorációt otthon.




Kellékek:  1halkonzerv, kb. 23 facsipesz, tempera/akril/vízfesték, ecset, dísztárgyak, ragasztópisztoly, kreativitás :).








A gyerekek nagy örömmel fogtak neki a munkának. Mindenki igyekezett a gyertyatartóját kidíszíteni úgy, hogy övé legyen a legszebb. Ahogy elkezdték kifesteni a csipeszeket, a színek különböző árnyalatokban kezdtek pompázni. Volt közöttük egypár ügyesebb, aki hamarabb befejezte a munkáját, ők elkezdték a csipeszekre ráragasztani a díszeket. Vagy egy aranyos tulajdonsága a gyerekeknek: amit meglátnak és tetszik nekik, azt felhasználjak akkor is, ha nem illik oda :). Amikor mindenki befejezte a munkát, együtt összerakodtunk, picit játszottunk, és mindenki boldogan ment haza.

Lacus

Megint egy évvel öregebbek

1991. november 16-án Mons. Paxy László vezetésével megalakult a 11. sz. Szent Imre cserkészcsapat és így idén ünnepeltük a 21. születésnapunkat. Valójában hogyan is néz ki egy ilyen ünnepség?
Szentmisével kezdtünk, melyet a helyi plébános úr Gajdoš Pál atya szolgált. Mise után átmentünk a plébánia udvarra, ahol már égtek a fáklyák. Igazán szép látvány volt. U-alakba rendeződtünk, így készen álltunk az ünnepélyes kiscserkész ígérettételre. Ahhoz, hogy idáig eljussanak a kiscserkész jelöltek, le kellet tenniük az 1. cserkészpróbát. Visszaemlékeztem arra, amikor én jártam az ő cipőjükben, milyen öröm töltött el, amikor végre megkaptam a sárga nyakkendőmet. Később a 2. cserkészpróba után pedig a zöldet, mellyel még mindig büszkélkedhetek. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor még én is kiscserkész voltam és minden olyan egyszerű volt a mostanihoz képest. Most már én vagyok a felelős a kicsikért… Na de térjünk vissza az ünnepséghez.

Az ígérettétel után, lementünk a Pasztorációs központba, ahol várt minket a zsíros kenyér hagymával, pudingos tálak piskótával, pástétomos kenyér és tea. A „Vacsora” után átvonultunk a nagyobb helységbe, ahol már Szaky már kész programmal várt.

Először szétosztottuk a társaságot 4 csoportra  lufi fújós versennyel kezdtük. A kisebb gyerekek féltek a durranástól, így befogott füllel buzdították a résztvevőket. Aztán a „Chipses” játék következett, „szűk átjáró”, labdaadogatás a láb alatt. A hab a tortán 4 tányér volt barna csokoládés valamivel, ami elég gusztustalanul nézett ki. Ebből a valamiből a kapitányoknak a szájukkal kellett kiszedniük a csokoládés mogyorót. Nagyon érdekes látvány volt. Én azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik a tányérokat tartották. Az idő leteltével az összes kapitány arcát óvatosan belenyomtuk a csokiba, hadd élvezzék az arcpakolást :).

A program végeztével a szülők hazavitték csemetéiket,  minket pedig várt a takarítás és a pihenés.


Siskó


A csapatért mindent megteszek

Gyakran gondolkodom azon, hogy mit fogunk csinálni az őrsin, hogy változatos legyen. Ezen törtem a fejem november 3-án is, amikor készülődtem az őrsire. Már majdnem úgy nézett ki, hogy nem találok ki semmi érdekeset. Mikor szombat reggel felkeltem, egy szuper ötlet járt a fejemben. Az őrsin kisebb „staféta játékokat” fogunk játszani.
Amikor már az alapgondolat megvolt, már csak a részleteket kellett tisztáznom: milyenek legyenek a versenyek, hogy mindenki be tudjon kapcsolódni a játékba. Először picit "googleztam", hogy találok-e valami érdekeset a neten. Egypárat találtam. De az szerintem nem volt elég, így be kellet kapcsolnom a saját fantáziámat is. Akár hiszed, akár nem, kitaláltam valamit :).

A végére már csak egy dolog hiányzott: hogyan fogom szétosztani a gyerekeket. Valamikor a reggelim 3. – 4. harapása között, úgy döntöttem, hogy rájuk bízom. Kiválasztok két kapitányt és ők fogják a csapatot összeállítani.
A két kapitány Zolika és Viktor lett. Rögtön az első feladat az volt, hogy lufit kellet fújniuk addig, még ki nem durran. A győztes kapitány választhatott elsőnek csapattagot.
Ha jól emlékszem, Viktor nyert.
Viktor csapatának tagja Viktor, Oliver, Dominik, Bálint, Marci, Eszti és  Moncsi lett.
Zolika csapatát pedig Zolika, Klárika, Karolinka, Simon, Siskó és Nikolas alkotta.
A második megmérettetés címe „Edd meg a Krowkydat elsőnek!” volt. A szabályokat nem fogom részletezni, mert az hosszú lenne. Ha érdekelne, hogy kell ezt játszani, kattints a játék nevére, vagy írj, szívesen elmagyarázom.
A harmadik játék címe „"Chipses” volt. A feladat az volt, hogy szívószál segítségével a helység közepén levő tányérról fel kellet szippantani egy chipset, és eljuttatni a csapat tányérjába, ami a helység sarkában volt.
Negyedik feladatnak a „talicskajárást” választottam. Remélem, ezt mindenki ismeri az alapsulis időkből. A lényeg az, hogy, megfogjuk az előttünk lévő lábait és neki a kezein közlekedve kell megtennie egy adott távolságot, aztán csere. Ez a megmérettetés döntetlenül végződött :).
A „Szűk átjáró” című feladatban mindkét csapatból 2 tag vett részt. Feladatuk az volt, hogy át kellett kúszniuk a székek alatt miközben labdát tartottak a kezükben anélkül, hogy elengednék a labdát. Mikor átmásztak a székek alatt, gyorsan előrefutottak és átadták a labdát a csapattagjuknak, akinek ugyanaz volt a feladata.


Mivel kifogytam az előre elkészített feladatokból, és az állás döntetlen volt, kénytelen voltam valamit gyorsan kitalálni. Magamhoz hívtam a két kapitányt, rajtuk múlt a csapatuk győzelme. Az volt a feladatuk,  hogy 60 másodpercen belül minél több dreppet csináljanak. Ebből a Zolika csapata került ki győztesen. A jutalom nem volt más, mint nagyobb adag a chipsből, ami megmaradt a chipses feladatból. A vesztesek se mentek haza éhesen, ők is kaptak a chipsből, és minden előkészített kajából.

Lacus