Ezen a szakaszon találtunk szinte mindent. Csak, hogy mindenki el tudja képzelni, hogy mit jelent az, hogy mindent – felsorolom azokat a legérdekesebbeket. Az árokban találtunk egy angol vécét, rengeteg használt papírpelenkát, üvegeket – némelyiknek még a tartalma is megmaradt, nagyon sok zsákot tele ruhával, papírral és építkezési anyaggal.
Kiscserkészeim sokszor kérdezték, hogy ki dobta ki a szemetet, vagy, hogy miért dobták ide…
A választ erre a kérdésre nem tudtam, de a „pelusoknál” egyszerű volt frappáns választ adni: mindig annak a kiscserkésznek, aki kérdezett, azt mondtam, hogy ez az ő pelenkája, amit itt felejtett, amikor még kicsi volt. A munka befejezte után meleg ebéd várt minket a Pasztorációs központban.
A takarító csoportok összesen több mind 50 zsák szemetet gyűjtöttek össze. Ezeket az erre a célra szánt konténerbe pakoltuk. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a segítséget.
A végére szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolkodjon el magán! Dobott már el szemetet az utcán? Esetleg egy egész zsák szemetet az árokba? Ha igen, miért is tette ezt? Ez csak lustaság? Nehezére esik az embernek megtenni pár lépést a szemetesig? Ez szomorú! Miért nem óvjuk a természetet gyerekeink számára?...
Lacus
