Ki ez?

Egy nagy farsangi cserkészbuli. Így is nevezhető az akció, amit Márk és Szaki szervezett nekünk. Mivel tavaly kevés volt a hely a plébánián, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk megszervezni az egyházfai kultúrházban.
Ez sikerült is. A többi már a szervező csoporton múlott. Ez a csoport őrsvezetőkből állt. Mindenkinek meg volt a feladata. Be kellett biztosítani a programot, zenét, kaját, asztalokat, székeket stb.
Az egész program „parasztos“ hangulatban volt összeállítva. Szaki volt Kulacs, Márk meg Liberó. A viselkedésük hasonló Pat és Mat-ra, akikkel mindig történik valami.
Valami különös módon eltűntek Liberó és Kulacs állatai. Tehát szétosztották a résztvevőket 4 csoportba. Az összes csoport egy-egy állatot ábrázolt. Voltak ott tyúkok, kacsák, disznók és tehenek. Hogy a program különlegesebb legyen, az összes játékot úgy vezették be, hogy passzoljon a történetbe. A legkülönlegesebb játék a "vedlő kígyó" volt. A játék alapja abban rejlik, hogy egy sorban állnak a résztvevők. A bal kezüket a lábuk alá rakják és megfogják a mögöttük álló jobb kezét. A lényeg az, hogy valahogy kigabalyodjanak ebből a pózból. Az egyetlen mód erre a bukfenc - a nélkül hogy elengedjék egymás kezét. Néhány játék után bekapcsolták a zenét, és a maszkoknak tánccal be kellett mutatniuk a szerepüket a zsűrinek, amely 4 tagból állt: Pali atya, Mónika, Ervin és Laci bácsi. A zsűri nem az álarc szépségét értékelte, hanem azt, hogy a résztvevők mennyire tudták beleélni magukat a szerepükbe.
A kis maszk bemutató után a zsűri értékes ajándékokat osztott szét. Nem kell félni, senki sem ment haza üres kézzel. Ugráló kötelek, Hulla-hopp karikák vagy olyan átugrálós dolog a lábra (ezt most inkább nem magyaráznám) lettek szétosztva.
Az egész akció során svédasztalok álltak az éhesebbek rendelkezésére. Az akció olyan 8 körül ért véget, de a gyerekek nem akartak hazamenni. Mivel vasárnap volt és másnap sokan iskolába mentek, kénytelenek voltunk határozottan véget vetni a bulinak.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Sok hó

Reggel, mikor felkeltem, kinézek az ablakon, és kint: világvége! Hideg, mint az északi sarkon, 30 cm hó és még a vízvezeték is befagyott. A falu el van zárva a civilizációtól. Ilyesmire nem vagyunk felkészülve. Szombat reggel volt, a gyerekek az őrsire készültek, és kint ilyen idő van.
Na jó, ez így nem teljesen igaz. Kicsit eltúloztam a helyzetet (kicsit eléggé), hogy érdekesebb legyen. Kint nem is volt olyan hideg, és a vízvezeték se fagyot meg és még a civilizáció is pont olyan közel volt mind minden nap. De valami mégis csak igaz volt azon, amit írtam: a sok hó. Bennem is mind egy 20 éves fiatalemberben, előbukkant egy kisfiú, amikor azt a sok havat láttam. Gyorsan előkaptam a mobilom, és küldtem a szülőknek egy SMS-t, hogy öltöztessék fel rendesen a gyerekeket, mivel a cserkészgyűlés kint lesz, a hóban.
Amikor megérkeztek a gyerekek, röpültek is felém a hógolyóik, de nem hagytam magam! Amikor az utolsó kiscserkész is megérkezett, már elég vadul nézet ki a helyzet, de sikerült időben megfékezni őket. Hóemberépítő versennyel szerettem volna kezdeni, de ebben az időjárás megakadályozott. Túl hideg volt, a hó nem ragadt. Így kénytelen voltam a kis versenyt hamarabb lefújni, mint ahogy elkezdhettük volna :-(.
Nem maradt sok választásom, hógolyóztunk velük. Az első őrsi hógolyózásba bekapcsoltuk a plébános urat is. Lapáttal védekezett. Ne féljetek nem ütött vele senkit! A lapát segítségével dobálta a gyerekeket hóval. De ez nem tartom túl sokáig, mivel a plébános úr nem bírta az iramot.

Szétosztódtunk két csoportra. Az ellenfél csoportjához tartoztak: Dávid, Moncsi, Viktor, Zolika, Karolinka és Oliver. Az én csapatomba pedig: Siskó, Pöttyi, Klárika, Simon, Dominik, Eszti, Nikolas és Marci. Lehet, hogy picit többen voltunk, de nekik több volt a tapasztalt játékosuk. Úgy kezdtük, hogy 15 perc alatt mindkét csapat egy védőfalat épített, persze hóból. Mindkét csapat szorgalmasan gyűjtötte a havat, erősítették a bástyát és növelték azt. De ekkor az ellenfél csapata valahol az udvaron talált egy talicskát, így több havat tudtak összeszedni rövidebb idő alatt. De mi sem hagytuk magunkat, és elővarázsoltunk mi is egy talicskát. Fáradhatatlanul gyűjtöttük a havat, és építettük a védőfalat. Ekkor telt le az erre szánt időnk. Mindkét csapat befejezte az utolsó simításokat. Gyorsan elmagyaráztuk a szabályokat. Minden hógolyó, ami az ellenfél fejét találta el, vagy az ellenfél falának szándékos rongálása, vagy átlépése 2 perces kizárással volt büntetve. Elkezdődött a legnagyobb hócsata, amit e felújított plébániaudvar átélt. Mindenhol hógolyók repkedtek, az ember nem győzött elhajolni előlük. 5 perc elteltével befejeztük a játékot, mert már egypár embert nem lehetet megkülönböztetni a hóembertől (főleg a Siskó és a Moncsi). Csináltunk egy közös képet, és a gyerekek szétrombolhatták a védőfalukat, amit építettek.
Még a gyerekek kergültek kint a hóban, lefutottam gyorsan meleg teáért, és csokiért, ami megmaradt még az előző cserkészről.
Így visszanézve azt kell mondanom, hogy nagyon tetszet az őrsi. Igaz, hogy a gyerekek már a végen nem bírtak magukkal és találgattak. Nem tudom a többiek, hogy voltak vele, de én amikor hazaértem, még mindig potyogott belőlem a hó.



Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Amikkor megízlik a játék

2013. január 11-én 23:59:59-kor egy érdekes gondolat jutott az eszembe, hogy megtanítom a cserkészeimnek, hogyan kell szelektíven hulladékot gyűjteni. Egypár perces gondolkozás után, sok kérdés merült föl. Hogyan adjam elő nekik ezt a témát? Hogyan motiváljam őket ahhoz, hogy szemetet osztályozzanak? Tehát a végén feladtam, mert nem sikerült semmi érdekesre rájönnöm. Azzal mentem aludni, hogy megint egy játékos őrsi lesz.

Amikor felkeltem, egy érdekes gondolatom támadt. „Kifestőket” csinálok nekik, ahol a téma a természet lesz. Az egyiken elhanyagolt természet van ábrázolva. A másikon pedig a természet, ahol az ember törődik vele, és védi.

A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy kiszínezzék a képeket, rajzoljanak állatokat, amelyek az érzéseiket fejezik ki. Mivel ez a feladat tovább tartott, mint ahogy elképzeltem, az őrsin csak az egyiket festettük ki. Inkább mentünk játszani.
Egy nagyon érdekes játékot játszottunk: "Keserű mosoly" Egy játékos állt bekötött szemmel a kör közepén. A kívül ülők közül kiválasztottunk egyet, akinek rá kellet harapnia egy szelet citromra. Aki a kör közepén ált ekkor levette a nyakkendőt a szeméről, és el kellet találnia, ki harapott rá a citromra. De hogy ne legyen olyan könnyű a feladata, mindenki próbált keserű mosolyt elővarázsolni az arcán. Eleinte nagyon nehéz volt rászedni a gyerekeket, hogy ráharapjanak a citromra. Ezért az első körben az őrsvezető próbálta ki, hogy megmutassa nekik, hogy nem olyan rossz. Amikor a játék végére értünk a gyerekek majdnem verekedtek azon, hogy ki lesz a következő. Játék közben egy egész citromot ettünk meg.

Azokás szerint minden őrsi végen, van készítve valamin kaja, amit a szülők hoznak. Egy nagyon érdekes dolog történ, amikor kiraktuk a finomságokat. Voltak gyerekek, akik citromot kértek édesség helyett. De persze hogy voltak olyanok is, akik összekeverték a citromot egy keksszel :).
Van olyan érzésem, hogy az összes résztvevőnek megízlett a citrom, és most már nem fognak úgy nézni rá mind valami „rossz” dologra.
Az őrsön belül nagyon híres lett a „Ninja” nevezetű játék. Nagyon egyszerű szabályai vannak. Mindenki beáll egy szoros körbe. Jobb kezük tenyerét beteszik a kör közepére, és a NINJA szóra mindenki elugrik. Amilyen pózban negállnak, úgy kell kibírniuk addig, még sorra nem kerülnek. A játék lényege az, hogy kiüssük az ellenfeleket azzal, hogy a kézfejére csapunk. Minden körben a játékos csak egy támadó mozdulatot tehet, vagy akkor mozdulhat, amikor rá támadnak.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný