Már negyedik alkalommal együtt

2013. február 16-án már negyedszer látogattuk meg csenkei barátainkat. Délutáni 5 óra körül találkoztunk a hegysúri cserkészotthon előtt, ahol beszálltunk az autókba, és elindultunk. Az út nem tartott sokáig. Ahogy megérkeztünk, már vártak minket a haverok, cserkésztestvérek. Bementünk, leültünk és várakoztunk, míg el nem kezdődött a program. Pár percen belül megérkezett Jani Szakival indiánoknak beöltözve. Három csoportra, színek szerint osztottak szét minket (fekete, zöld és piros). Ahogy szét voltunk osztva, elénk tettek temperafestéket, hogy fessünk az arcunkra csíkokat, csoportunk színe szerint. Ezután úgy nézhettünk ki, mint az indiánok, akik harcba készülnek. Három állomáson cserélkeztünk forgószínpad-szerűen. A fekete csoport tagjai az első állomáson karkötőket és indián fejpántokat készítettek, közben a zöld csoport tagjai közben meneteltek, mint az indiánok, a piros csoport tagjai pedig tüzet raktak. Mikor már mindegyik csoport volt mindegyik állomáson, meglátogattak bősi cserkésztestvéreink.

 Ezután hoztak papírokat dalszövegekkel és a gitár mellett daloltunk. Dalolás után, kiosontunk és egy kicsit hócsatáztunk. Amikor Jani észrevette, hogy kint vagyunk az engedélyük nélkül, kifutott és figyelmeztetett minket, hogy ezt nem lett volna szabad. De már mindegy volt. Próbálkoztunk tüzet gyújtatni, de sikertelenül. Amikor bementünk, Jani Szakival kemény gondolkozás után elénk álltak egy játékkal, úgy hívtak, hogy „Visíts malacka, visíts!”. A lényeg az volt, hogy egyvalaki bekötött szemmel beállt a kör közepére és bepörgettük. Neki az volt a feladata, hogy ráüljön valakinek a lábára és felhívja őt ezekkel a szavakkal: „Visíts malacka, visíts!” Ekkor az, akinek a lábára ült, visítania kellett. Ez alapján el kellett a bentlévő játékosnak találnia, hogy ki az.
A játék után elbúcsúztunk, és elindultunk hazafele. Fél kilenckor már mindenki épségben otthon volt. Nagyon jól éreztük magunkat, és már nagyon várjuk, mikkor fognak most a csenkeiek meglátogatni minket.



Horváth Viki
Kiss Viki

Zobraziť všetky

Színes poharak


Hetente legalább egyszer kapok e-mail a keresztanyukámtól valami ügyes öletettel, amiket fel lehetne használni a cserkészetre. Most is kaptam egyet, ahol befőttes üvegekből voltak készítve érdekes díszek. Volt ott közöttük egy Valentin napra készíthető dísz is. Az ötletet kiscserkészek számára egyszerűsítettem.  Először információkat gyűjtöttem  össze.  Az első utam egy papírüzletbe vezetett.  Szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy a temperát használható-e üveg festésére?. Egy kedves elárusító nő, azt mondta, hogy nem. Speciális üveg festéket kell alkalmazni, vagy akril festéket kell használni. Sajnos ezek e festékek  kétszer olyan drágák voltak, mint a tempera festék. A festéket nem vettem rögtön meg, mert valami azt súgta, hogy a temperafesték is használható e célból. Még délután egy volt cserkésztestvéremet látogattam meg az Óvodában. Rákérdeztem nála hát, ha nincs e tapasztalata e téren. Elmeséltem neki, hogy mit mondtak a papírüzletben. Ő rám nézett, és azt mondta, hogy csak bekeresni akartak rajtam, mivel hogy ő csak temperafestékkel festi az óvodában az ablakokat. Úton hazafele megálltam még a cserkészotthonban, egy kis tempera festékért, hogy kipróbáljam.
Kerestem egy kis befőttes üveget, vízzel ráragasztottam a mintákat, megszárítottam, és befestettem.
Ezután már csak befőttes üvegeket kellet beszereznem. Még szerencsére az anyukám ezeket a kis befőttes üvegetek nem nagyon használja. A padláson a kelleténél is  több befőttes üveget találtunk . Elmostuk őket, és elkészítettük az őrsire. Vettem temperafestéket, és az anyukám kivágta a mintákat.
Mivel az őrsire a Moncsi picit késet, amiről tudtunk, ezért  nem fogtunk neki a kézügyeskedésnek mindjárt, hanem előtte játszottunk egy játékot. Hol az orrod, hol a füled? Címe alatt találtam meg a KCSVK-ás játékok között. Az a lényeg, hogy a játékosok először terpeszbe állnak, rácsapnak a combjukra, aztán tapsolnak egyet, keresztbe teszik a kezüket, és meg kell fogniuk a ball kezükkel a jobb fülüket, és a jobb kezükkel az orrukat. Ezt aztán felgyorsítjuk.
  Végre hozzájutottunk a kézügyeskedéshez is. Szétosztottam először mindenkink az üvegét és egy ecsetet. Addig a segédem Pötyi előkészítette vizet a poharakba. Megmutattam nekik, hogy mit is kell csinálniuk. Mi, én és  a kis segédem futkároztunk a gyerekek között, és törölgettük nekik a „ráragasztott” mintákat. Amikor elfogytak az előkészített minták, elkezdték befesteni a befőttes üvegjeiket. Hogy ne nagyon keverjék össze a színeket, mindig megmostuk nekik az ecsetet. Amikor mindenki befejezte a munkát, összetakarítottunk. Az üvegeket ráhelyeztük a radiátorra, hogy gyorsában száradjanak.
Az őrsi végen játszatunk velük agy reggeli tornára használt játékokat. Epoj-taj-taj-e, Ivano-t,és még Ábrahámnak 40 fia volt.  Az őrsi végen leszedtük a megszáradt papír  mintákat az üvegről és ezzel zártuk az őrsi összejövetelünket. A szülőknek szétosztottam még az értesítő levélkét a jövő heti cserkészgyűléssel kapcsán, majd összeszedtük a maradék szemetet.

Lacus