Két aktív cserkész csaj meg én lettünk megbízva azzal, hogy szervezzük meg a cserkészkarácsonyt. Mivel mi, a cserkészek egy csapatot (családot) alkotunk, jó ha ezeket a legszebb napokat az évben együtt is megünnepeljük.
Nagy kihívás volt ez. Az akció a TIP-TIP név alatt futott. De mi minden is kellett ahhoz, hogy ezt meg tudtuk szervezni?
Elsősorban: elszántság, türelem, kreativitás, jó ötletek, és főleg időt kellet rá találni, hogy meg tudjuk tervezni az egészet.
Sokat telefonálgattunk a csajokkal, de ez nem volt az igazi. Találkozni akartunk, és nyugodtan megbeszélni a dolgokat, de nem jött össze. Így hát a telefonos megbeszélés maradt. Nagyon hosszú telefonálás volt, de megérte. Összeírtuk a játékok sorrendjét.
Amikor elérkezet „A Nagy Nap”, már reggeltől szorgalmasan készülődtünk. Kitakarítottuk a helységet, mindent elkészítettünk. 15:00-kor, amikor már minden kész volt, megérkeztek az első cserkészek. Utánuk jöttek a következők és utánuk megint jött valaki, és így ment tovább, míg nem érkezett meg mindenki. 34-en voltunk ott összesen. Mindenki, aki eljött hozott magával valami nassolni valót és egy apró ajándékot, amit majd egymásnak adtunk. Minden a terv szerint ment: cserkészindulóval kezdtük, ima és azután játszottunk cserkész és népi játékokat, énekeltünk. Nagy buli volt.
Mindenki húzott egy papír, amire rá volt írva valaki neve, ezt a papírt ráragasztottuk az ajándékunkra, és elhelyeztük a karácsonyfa alá. Ezután, sorba vettük el az ajándékokat a fa alól és felolvastuk, hogy kinek a neve van rajta. Az kijött átvenni az ajándékát, és elmesélte nekünk „mi szépet hozott neki a Jézuska”, de az idősebbek azt mondták el, hogy „milyen dolog tetszett nekik ezen a karácsonyon legjobban, ami nem anyagi jellegű volt”.
A végén meghozták a pizzát, amit megrendeltünk. Imádkoztunk és mindenki ráugrott a kajára.
Az akciót hivatalosan imával zártuk - fáklyafénynél és karácsonyfaégők fényénél. Az imát a helyi plébános úr mondta. A gyerekeknek adunk egy kis emléket egy kis mágneses pingvint.
Reméljük, hogy tetszett az akció, és hogy jól meg volt szervezve :).
Siskó
Adventi koszorúk
Úgy, ahogy minden évben, idén is az első adventi vasárnap érkezésével úgy döntöttünk, hogy együtt a gyerekekkel adventi koszorúkat készítünk. Az őrsire szokatlanul sok gyerek jött el, egy ŐV-re 3-4 gyerek jutott, akinek segítenie kellet. Picit meglepett a szituáció, mert nem volt annyi hozzávalónk előkészítve, hogy mindenki saját koszorút készíthessen. Ekkor megjött Ervin és mindent megmentett. Hozott polisztirol karikákat, amire rá kell erősíteni az ágakat. De mi mindent kellett még bebiztosítani???
Hozzávalók:
Mindenki megkapta a saját polisztirol alapját, egy darab vékony réz drótot és a segítőjét. Mivel az ŐV-k meg a SŐV-ök több gyerekre figyeltek oda egyszerre, abban reménykedtünk, hogy a nagyobbak maguk fogják tudni csinálni a koszorújukat. A kisebbeknél picit nagyobb volt a gond, de mindenki ügyesen befejezte munkát. Az ágak felerősítése után, már könnyebb volt a munka. A gyerekek egyedül ragasztották a díszeket a koszorúra. Gyakran kérdezősködtek, hogy rá tehetnek-e ezt vagy azt. Én azon a véleményen vagyok, hogy a fantáziának nincs határa, főleg a gyerekeknél, tehát mindenkinek igent mondtam :). És az eredmény? Nézzétek meg magatok.
És a végen hogy el ne felejtsem, köszönöm az összes szülőnek és a plébános úrnak az összes finomságot, amit küldtek.
Lacus
Hozzávalók:
- Polisztirol karikák (lehet kapni különböző nagyságban és színben, vagy befedve mű mohával vagy szalmával)
- 4 gyertya
- Örökzöld fa, vagy bokor ágak
- Damil, vékony drót
- Díszek, maslik... a díszítéshez
- Ragasztó pisztoly
Mindenki megkapta a saját polisztirol alapját, egy darab vékony réz drótot és a segítőjét. Mivel az ŐV-k meg a SŐV-ök több gyerekre figyeltek oda egyszerre, abban reménykedtünk, hogy a nagyobbak maguk fogják tudni csinálni a koszorújukat. A kisebbeknél picit nagyobb volt a gond, de mindenki ügyesen befejezte munkát. Az ágak felerősítése után, már könnyebb volt a munka. A gyerekek egyedül ragasztották a díszeket a koszorúra. Gyakran kérdezősködtek, hogy rá tehetnek-e ezt vagy azt. Én azon a véleményen vagyok, hogy a fantáziának nincs határa, főleg a gyerekeknél, tehát mindenkinek igent mondtam :). És az eredmény? Nézzétek meg magatok.
És a végen hogy el ne felejtsem, köszönöm az összes szülőnek és a plébános úrnak az összes finomságot, amit küldtek.
Lacus
Gyertyatartó
A mai napon a gyerekekkel gyertyatartókat készítettünk, melyeket felhasználhatják, mint dekorációt otthon.
Kellékek: 1halkonzerv, kb. 23 facsipesz, tempera/akril/vízfesték, ecset, dísztárgyak, ragasztópisztoly, kreativitás :).
A gyerekek nagy örömmel fogtak neki a munkának. Mindenki igyekezett a gyertyatartóját kidíszíteni úgy, hogy övé legyen a legszebb. Ahogy elkezdték kifesteni a csipeszeket, a színek különböző árnyalatokban kezdtek pompázni. Volt közöttük egypár ügyesebb, aki hamarabb befejezte a munkáját, ők elkezdték a csipeszekre ráragasztani a díszeket. Vagy egy aranyos tulajdonsága a gyerekeknek: amit meglátnak és tetszik nekik, azt felhasználjak akkor is, ha nem illik oda :). Amikor mindenki befejezte a munkát, együtt összerakodtunk, picit játszottunk, és mindenki boldogan ment haza.
Lacus
Kellékek: 1halkonzerv, kb. 23 facsipesz, tempera/akril/vízfesték, ecset, dísztárgyak, ragasztópisztoly, kreativitás :).
A gyerekek nagy örömmel fogtak neki a munkának. Mindenki igyekezett a gyertyatartóját kidíszíteni úgy, hogy övé legyen a legszebb. Ahogy elkezdték kifesteni a csipeszeket, a színek különböző árnyalatokban kezdtek pompázni. Volt közöttük egypár ügyesebb, aki hamarabb befejezte a munkáját, ők elkezdték a csipeszekre ráragasztani a díszeket. Vagy egy aranyos tulajdonsága a gyerekeknek: amit meglátnak és tetszik nekik, azt felhasználjak akkor is, ha nem illik oda :). Amikor mindenki befejezte a munkát, együtt összerakodtunk, picit játszottunk, és mindenki boldogan ment haza.
Lacus
Megint egy évvel öregebbek
1991. november 16-án Mons. Paxy László vezetésével megalakult a 11. sz. Szent Imre cserkészcsapat és így idén ünnepeltük a 21. születésnapunkat. Valójában hogyan is néz ki egy ilyen ünnepség?
Először szétosztottuk a társaságot 4 csoportra – lufi fújós versennyel kezdtük. A kisebb gyerekek féltek a durranástól, így befogott füllel buzdították a résztvevőket. Aztán a „Chipses” játék következett, „szűk átjáró”, labdaadogatás a láb alatt. A hab a tortán 4 tányér volt barna csokoládés valamivel, ami elég gusztustalanul nézett ki. Ebből a valamiből a kapitányoknak a szájukkal kellett kiszedniük a csokoládés mogyorót. Nagyon érdekes látvány volt. Én azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik a tányérokat tartották. Az idő leteltével az összes kapitány arcát óvatosan belenyomtuk a csokiba, hadd élvezzék az arcpakolást :).
Szentmisével kezdtünk, melyet a helyi plébános úr Gajdoš Pál atya szolgált. Mise után átmentünk a plébánia udvarra, ahol már égtek a fáklyák. Igazán szép látvány volt. U-alakba rendeződtünk, így készen álltunk az ünnepélyes kiscserkész ígérettételre. Ahhoz, hogy idáig eljussanak a kiscserkész jelöltek, le kellet tenniük az 1. cserkészpróbát. Visszaemlékeztem arra, amikor én jártam az ő cipőjükben, milyen öröm töltött el, amikor végre megkaptam a sárga nyakkendőmet. Később a 2. cserkészpróba után pedig a zöldet, mellyel még mindig büszkélkedhetek. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor még én is kiscserkész voltam és minden olyan egyszerű volt a mostanihoz képest. Most már én vagyok a felelős a kicsikért… Na de térjünk vissza az ünnepséghez.
Az ígérettétel után, lementünk a Pasztorációs központba, ahol várt minket a zsíros kenyér hagymával, pudingos tálak piskótával, pástétomos kenyér és tea. A „Vacsora” után átvonultunk a nagyobb helységbe, ahol már Szaky már kész programmal várt.
Először szétosztottuk a társaságot 4 csoportra – lufi fújós versennyel kezdtük. A kisebb gyerekek féltek a durranástól, így befogott füllel buzdították a résztvevőket. Aztán a „Chipses” játék következett, „szűk átjáró”, labdaadogatás a láb alatt. A hab a tortán 4 tányér volt barna csokoládés valamivel, ami elég gusztustalanul nézett ki. Ebből a valamiből a kapitányoknak a szájukkal kellett kiszedniük a csokoládés mogyorót. Nagyon érdekes látvány volt. Én azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik a tányérokat tartották. Az idő leteltével az összes kapitány arcát óvatosan belenyomtuk a csokiba, hadd élvezzék az arcpakolást :).
A program végeztével a szülők hazavitték csemetéiket, minket pedig várt a takarítás és a pihenés.
Siskó
A csapatért mindent megteszek
Gyakran gondolkodom azon, hogy mit fogunk csinálni az őrsin, hogy változatos legyen. Ezen törtem a fejem november 3-án is, amikor készülődtem az őrsire. Már majdnem úgy nézett ki, hogy nem találok ki semmi érdekeset. Mikor szombat reggel felkeltem, egy szuper ötlet járt a fejemben. Az őrsin kisebb „staféta játékokat” fogunk játszani.
Amikor már az alapgondolat megvolt, már csak a részleteket kellett tisztáznom: milyenek legyenek a versenyek, hogy mindenki be tudjon kapcsolódni a játékba. Először picit "googleztam", hogy találok-e valami érdekeset a neten. Egypárat találtam. De az szerintem nem volt elég, így be kellet kapcsolnom a saját fantáziámat is. Akár hiszed, akár nem, kitaláltam valamit :).
A végére már csak egy dolog hiányzott: hogyan fogom szétosztani a gyerekeket. Valamikor a reggelim 3. – 4. harapása között, úgy döntöttem, hogy rájuk bízom. Kiválasztok két kapitányt és ők fogják a csapatot összeállítani.
A két kapitány Zolika és Viktor lett. Rögtön az első feladat az volt, hogy lufit kellet fújniuk addig, még ki nem durran. A győztes kapitány választhatott elsőnek csapattagot.
Ha jól emlékszem, Viktor nyert.
Viktor csapatának tagja Viktor, Oliver, Dominik, Bálint, Marci, Eszti és Moncsi lett.
Zolika csapatát pedig Zolika, Klárika, Karolinka, Simon, Siskó és Nikolas alkotta.
A második megmérettetés címe „Edd meg a Krowkydat elsőnek!” volt. A szabályokat nem fogom részletezni, mert az hosszú lenne. Ha érdekelne, hogy kell ezt játszani, kattints a játék nevére, vagy írj, szívesen elmagyarázom.
A harmadik játék címe „"Chipses” volt. A feladat az volt, hogy szívószál segítségével a helység közepén levő tányérról fel kellet szippantani egy chipset, és eljuttatni a csapat tányérjába, ami a helység sarkában volt.
Negyedik feladatnak a „talicskajárást” választottam. Remélem, ezt mindenki ismeri az alapsulis időkből. A lényeg az, hogy, megfogjuk az előttünk lévő lábait és neki a kezein közlekedve kell megtennie egy adott távolságot, aztán csere. Ez a megmérettetés döntetlenül végződött :).
A „Szűk átjáró” című feladatban mindkét csapatból 2 tag vett részt. Feladatuk az volt, hogy át kellett kúszniuk a székek alatt miközben labdát tartottak a kezükben anélkül, hogy elengednék a labdát. Mikor átmásztak a székek alatt, gyorsan előrefutottak és átadták a labdát a csapattagjuknak, akinek ugyanaz volt a feladata.
Mivel kifogytam az előre elkészített feladatokból, és az állás döntetlen volt, kénytelen voltam valamit gyorsan kitalálni. Magamhoz hívtam a két kapitányt, rajtuk múlt a csapatuk győzelme. Az volt a feladatuk, hogy 60 másodpercen belül minél több dreppet csináljanak. Ebből a Zolika csapata került ki győztesen. A jutalom nem volt más, mint nagyobb adag a chipsből, ami megmaradt a chipses feladatból. A vesztesek se mentek haza éhesen, ők is kaptak a chipsből, és minden előkészített kajából.
Lacus
Amikor már az alapgondolat megvolt, már csak a részleteket kellett tisztáznom: milyenek legyenek a versenyek, hogy mindenki be tudjon kapcsolódni a játékba. Először picit "googleztam", hogy találok-e valami érdekeset a neten. Egypárat találtam. De az szerintem nem volt elég, így be kellet kapcsolnom a saját fantáziámat is. Akár hiszed, akár nem, kitaláltam valamit :).
A végére már csak egy dolog hiányzott: hogyan fogom szétosztani a gyerekeket. Valamikor a reggelim 3. – 4. harapása között, úgy döntöttem, hogy rájuk bízom. Kiválasztok két kapitányt és ők fogják a csapatot összeállítani.
A két kapitány Zolika és Viktor lett. Rögtön az első feladat az volt, hogy lufit kellet fújniuk addig, még ki nem durran. A győztes kapitány választhatott elsőnek csapattagot.
Ha jól emlékszem, Viktor nyert.
Viktor csapatának tagja Viktor, Oliver, Dominik, Bálint, Marci, Eszti és Moncsi lett.
Zolika csapatát pedig Zolika, Klárika, Karolinka, Simon, Siskó és Nikolas alkotta.
A harmadik játék címe „"Chipses” volt. A feladat az volt, hogy szívószál segítségével a helység közepén levő tányérról fel kellet szippantani egy chipset, és eljuttatni a csapat tányérjába, ami a helység sarkában volt.
Negyedik feladatnak a „talicskajárást” választottam. Remélem, ezt mindenki ismeri az alapsulis időkből. A lényeg az, hogy, megfogjuk az előttünk lévő lábait és neki a kezein közlekedve kell megtennie egy adott távolságot, aztán csere. Ez a megmérettetés döntetlenül végződött :).
A „Szűk átjáró” című feladatban mindkét csapatból 2 tag vett részt. Feladatuk az volt, hogy át kellett kúszniuk a székek alatt miközben labdát tartottak a kezükben anélkül, hogy elengednék a labdát. Mikor átmásztak a székek alatt, gyorsan előrefutottak és átadták a labdát a csapattagjuknak, akinek ugyanaz volt a feladata.
Mivel kifogytam az előre elkészített feladatokból, és az állás döntetlen volt, kénytelen voltam valamit gyorsan kitalálni. Magamhoz hívtam a két kapitányt, rajtuk múlt a csapatuk győzelme. Az volt a feladatuk, hogy 60 másodpercen belül minél több dreppet csináljanak. Ebből a Zolika csapata került ki győztesen. A jutalom nem volt más, mint nagyobb adag a chipsből, ami megmaradt a chipses feladatból. A vesztesek se mentek haza éhesen, ők is kaptak a chipsből, és minden előkészített kajából.
Lacus
72 óra kompromisszum nélkül, vagyis 4 óra...
Gyönyörűséges szombat reggel volt, az emberek lassacskán ébredeztek, és nekifogtak a szokásos hétvégi munkájukhoz. Nagyon kevesen tudták azt, hogy 2012. október 20-án, szombaton a cserkészek és egypár önkéntes belekapcsolódik a 72 óra kompromisszum nélkül című akcióba. Azt a pár önkéntest meg tudnám számolni az egyik kezemen. Az akciót támogatta mindkét falu községi hivatala. Bebiztosították a szemeteszsákokat és a szemét elhordását. Egyházfa és Hegysúr közötti utakat tisztítottuk. A főutat az idősebb cserkészek takarították, akik több mind 20 zsák szemetet szedtek össze. Volt ott minden, amit csak el lehet képzelni. Mi többiek a mellékútnak álltunk neki Egyházfától a hegysúri temetőig. Én is ezt a szakaszt takarítottam a kiscserkészeimmel és két önkéntessel. .
Ezen a szakaszon találtunk szinte mindent. Csak, hogy mindenki el tudja képzelni, hogy mit jelent az, hogy mindent – felsorolom azokat a legérdekesebbeket. Az árokban találtunk egy angol vécét, rengeteg használt papírpelenkát, üvegeket – némelyiknek még a tartalma is megmaradt, nagyon sok zsákot tele ruhával, papírral és építkezési anyaggal.
Kiscserkészeim sokszor kérdezték, hogy ki dobta ki a szemetet, vagy, hogy miért dobták ide…
A választ erre a kérdésre nem tudtam, de a „pelusoknál” egyszerű volt frappáns választ adni: mindig annak a kiscserkésznek, aki kérdezett, azt mondtam, hogy ez az ő pelenkája, amit itt felejtett, amikor még kicsi volt. A munka befejezte után meleg ebéd várt minket a Pasztorációs központban.
A takarító csoportok összesen több mind 50 zsák szemetet gyűjtöttek össze. Ezeket az erre a célra szánt konténerbe pakoltuk. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a segítséget.
A végére szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolkodjon el magán! Dobott már el szemetet az utcán? Esetleg egy egész zsák szemetet az árokba? Ha igen, miért is tette ezt? Ez csak lustaság? Nehezére esik az embernek megtenni pár lépést a szemetesig? Ez szomorú! Miért nem óvjuk a természetet gyerekeink számára?...
Lacus
Ezen a szakaszon találtunk szinte mindent. Csak, hogy mindenki el tudja képzelni, hogy mit jelent az, hogy mindent – felsorolom azokat a legérdekesebbeket. Az árokban találtunk egy angol vécét, rengeteg használt papírpelenkát, üvegeket – némelyiknek még a tartalma is megmaradt, nagyon sok zsákot tele ruhával, papírral és építkezési anyaggal.
Kiscserkészeim sokszor kérdezték, hogy ki dobta ki a szemetet, vagy, hogy miért dobták ide…
A választ erre a kérdésre nem tudtam, de a „pelusoknál” egyszerű volt frappáns választ adni: mindig annak a kiscserkésznek, aki kérdezett, azt mondtam, hogy ez az ő pelenkája, amit itt felejtett, amikor még kicsi volt. A munka befejezte után meleg ebéd várt minket a Pasztorációs központban.
A takarító csoportok összesen több mind 50 zsák szemetet gyűjtöttek össze. Ezeket az erre a célra szánt konténerbe pakoltuk. Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a segítséget.
A végére szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondolkodjon el magán! Dobott már el szemetet az utcán? Esetleg egy egész zsák szemetet az árokba? Ha igen, miért is tette ezt? Ez csak lustaság? Nehezére esik az embernek megtenni pár lépést a szemetesig? Ez szomorú! Miért nem óvjuk a természetet gyerekeink számára?...
Lacus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)