Szentmisével kezdtünk, melyet a helyi plébános úr Gajdoš Pál atya szolgált. Mise után átmentünk a plébánia udvarra, ahol már égtek a fáklyák. Igazán szép látvány volt. U-alakba rendeződtünk, így készen álltunk az ünnepélyes kiscserkész ígérettételre. Ahhoz, hogy idáig eljussanak a kiscserkész jelöltek, le kellet tenniük az 1. cserkészpróbát. Visszaemlékeztem arra, amikor én jártam az ő cipőjükben, milyen öröm töltött el, amikor végre megkaptam a sárga nyakkendőmet. Később a 2. cserkészpróba után pedig a zöldet, mellyel még mindig büszkélkedhetek. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor még én is kiscserkész voltam és minden olyan egyszerű volt a mostanihoz képest. Most már én vagyok a felelős a kicsikért… Na de térjünk vissza az ünnepséghez.
Az ígérettétel után, lementünk a Pasztorációs központba, ahol várt minket a zsíros kenyér hagymával, pudingos tálak piskótával, pástétomos kenyér és tea. A „Vacsora” után átvonultunk a nagyobb helységbe, ahol már Szaky már kész programmal várt.
Először szétosztottuk a társaságot 4 csoportra – lufi fújós versennyel kezdtük. A kisebb gyerekek féltek a durranástól, így befogott füllel buzdították a résztvevőket. Aztán a „Chipses” játék következett, „szűk átjáró”, labdaadogatás a láb alatt. A hab a tortán 4 tányér volt barna csokoládés valamivel, ami elég gusztustalanul nézett ki. Ebből a valamiből a kapitányoknak a szájukkal kellett kiszedniük a csokoládés mogyorót. Nagyon érdekes látvány volt. Én azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik a tányérokat tartották. Az idő leteltével az összes kapitány arcát óvatosan belenyomtuk a csokiba, hadd élvezzék az arcpakolást :).
A program végeztével a szülők hazavitték csemetéiket, minket pedig várt a takarítás és a pihenés.
Siskó
