2013, október 26.
(szombat) Egyházfán nagy méretű bogarak jelentek meg. De ezek nem voltak olyan
akármilyen bogarak. Testük kör alakú, vékony, színes kabáttal. Kabát alól
kilátszódott fényes fény visszaverő lila testük. Lábukon egy színes csizma és
hosszú sok körből összerakott alkat. Nagyon veszélyes lények voltak, mert a
kabát alól egy kisgyerek arca látszódott. Talán megették őket? Hiszen ez egy
gyermekevő százlábú.
Nem, félelemre
nem volt semmi ok, ezeket a fura lényeket az Egyházfai kiscserkészek
készítették el. Először kivágták a
százlábú kabátját, amit ügyesen ráragasztottak. Ha a kabát már fen volt,
papírból kivágták a csizmát és felhúzták a lábára. Amikor mindenki elkészült,
összeraktuk a testét, és majd elkészítjük a fejét is. Az egyes testrészekbe
belekerülnek a gyerekek fényképei, és megvan a legcsodálatosabb százlábú a
világon.
Ilyen fárasztó
munka után a kiscserkészeknek egy másik feladatot kellet megoldaniuk. Ez az
étel szerzés volt. Szétosztottuk őket két csoportra. Leültettük őket egymás
mellé és a láncriadós játékot játszottuk. De ez a játék nem a pontokra ment ki,
hanem arra, hogy ki kap kaját, és ki nem. Az a csoport kapott egy darabka
kaját, amely elsőnek kapta el a nyakkendőt a lánc végen.
Nagy örömünkre
ezen a cserkészen részt vett az Ervin is, akit már nagyon régen láttunk magunk
között. És kihasználva ezt az alkalmat, Ervin tanított nekünk egy szép dalt a
csiga bigáról, akinek eléget a háza. Gyerekek nagyon élvezték, mert az ütemet ki
kellet „dobolni” az asztalon.
Lacus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése