Szakterminológia, avagy Hogy használjuk?

Különös és egyedi helyzet ez a mienk. Szlovákián élünk, az SZMCS tagja vagyunk. Gyerekekkel foglalkozunk. Miért is olyan fontos ez? Kezdjük rögtön az elején. A csaptunk megalakulása óta mindig is voltak „szlovák” tagjaink. Hogy miért az idézőjelek? Egyszerű! Mégha szlovák iskolába is jártak, magyarul többnyire tudtak, ígyhát nem volt olyan nagy a gond: az őrsi foglalkozások nyelve egyértelműen magyar volt. Nem volt szükség a szülőkkel sem más nyelven kommunikálni.

Mi a helyzet most? Egyre több olyan gyerkőc jár az őrsi gyűlésekre, aki nem tud magyarul. Néha az egyik szülő szlovák, néha mindkettő. Mit lehet tenni ilyen esetben? Azt mondani, hogy nem jöhet a gyerek? Nem! Ez nem megoldás. Igaz, hogy az őrsvezetőnek kimondottan nehéz a helyzete ilyen esetben. Kétnyelvű őrsit tartani – gondoljunk csak bele!

A másik kérdés a kommunikáció a szülőkkel. Ez akkor fontos, ha kiscserkészeink vannak, sőt kiscserkész jelöltjeink – és igen, Egyházfán pont ez a helyzet!

Itt is vagyunk, elértünk a cikk fő témájához! Hogyan írni rólunk, az SZMCS tagjairól szlovákul. Egy elég heves diskurzus indult a csapatunkon beül erről. Kik is az őrsvezetők szlovákul. Felmerült az „animátor” fogalma. Én ezt egyértelműen elutasítottam. Nem vagyunk mi, őrsvezetők animátorok!!! Kerestem a neten különféle értelmezéseit ennek a szónak. Bevallom, egy se tükrözte a mi munkánkat. (mégha egyes értelmezések tényleg szépek – mély lelki jelleggel)

Most őszintén, kedves olvasó, hogyan neveznéd meg az őrsvezetőt szlovákul. „Skautský vedúci”? Ez talán még érthető is, de mégse ugyanaz! Én más megoldást kerestem, mégpedig egyenesen a szlovák cserkésztestvéreink oldalain. Megkerestem, ők hogyan nevezik a vezetőiket. Találtam is egy kifejezést rá „družinový radca”. „Fú milyen szókapcsolat ez?” „Életemben nem hallottam.” „Nem is érteném, hogy mit jelent, ha nem néztem volna utána.” Ezeket és ehhez hasonló reakciókat hallottam, miután előálltam az előbb említett kifejezéssel. „Most komolyan ezt használjuk?” Igen! Nem kézenfekvő? Ha a szlovák cserkészek körében létezik szó rá, hát akkor így kell használni. Itt a lehetőség, hogy erről mindenki elgondolkodjon és megossza a véleményét másokkal is…

Mónika

1. Körzeti Liliom Kupa

Április 20-án 5 cserkészcsapat gyűlt össze a hegysúri focipályán, ahol az Egyházfai 11. sz. Szent Imre cserkészcsapat megszervezte az 1. Körzeti Liliom Kupát. Az egész akció Spárta szellemében zajlott.
A regisztráció után összehívta Leonidasz király a csapatokat és Orákulum sorsolással eldöntötte, hogy ki kivel fog játszani. Két kategóriában folytak a mérkőzések. Az első a Harcostanonc kategória volt, másik pedig a Harcos kategória. Ezek a csapatok játszottak:

•  Hracostanonc – Csenke, Fél és Egyházfa
•  Harcos – Bős 1, Bős 2, Nyékvárkony és Egyházfa

Résztvevők

Elkezdődött a harc. A csapatok felváltva játszottak – egyszer az egyik kategória játékosai, másszor pedig a másik kategória játékosai. A játszmák közben elkészült a gulyás, és volt még sok-sok sütemény is melyet a résztvevők hoztak.
Miután a csapatok lejátszották az összes játszmát, eljött az idő a nagy döntőre mindkét kategóriában. Először a Harcostanonc kategóriából Csenke és Egyházfa csapatai vívták a döntő mérkőzést, utánuk pedig a Harcos kategória következett, melyben Nyékvárkony és Egyházfa csapatai küzdöttek meg egymással. A meccsek közben a bíró minden egyes góladó játékos nevét feljegyezte, ami szerint kiderült a gólkirály kiléte is.
A végeredmény a következő lett:

•  Harcostanonc
•  1. hely – Csenke
•  2. hely – Egyházfa
•  3. hely – Fél
•  Gólkirály – Kevesda Kevin (Csenke)
•  Harcos
•  1. hely – Nyékvárkony
•  2. hely – Egyházfa
•  3. hely –Bős 1
•  4. hely – Bős 2
•  Gólkirály – Herdics Balázs (Nyékvárkony)

A győztes csapatok megszerezték a vándorkupát és bekerültek Leonidasz király seregébe. Még egyszer gratulálunk!


Siskó

Az összes képet itt tekinthetitek meg: https://plus.google.com/photos/102366263272991735532/albums/5870484292386175377
https://picasaweb.google.com/100028084104329863715/DropBox

Már negyedik alkalommal együtt

2013. február 16-án már negyedszer látogattuk meg csenkei barátainkat. Délutáni 5 óra körül találkoztunk a hegysúri cserkészotthon előtt, ahol beszálltunk az autókba, és elindultunk. Az út nem tartott sokáig. Ahogy megérkeztünk, már vártak minket a haverok, cserkésztestvérek. Bementünk, leültünk és várakoztunk, míg el nem kezdődött a program. Pár percen belül megérkezett Jani Szakival indiánoknak beöltözve. Három csoportra, színek szerint osztottak szét minket (fekete, zöld és piros). Ahogy szét voltunk osztva, elénk tettek temperafestéket, hogy fessünk az arcunkra csíkokat, csoportunk színe szerint. Ezután úgy nézhettünk ki, mint az indiánok, akik harcba készülnek. Három állomáson cserélkeztünk forgószínpad-szerűen. A fekete csoport tagjai az első állomáson karkötőket és indián fejpántokat készítettek, közben a zöld csoport tagjai közben meneteltek, mint az indiánok, a piros csoport tagjai pedig tüzet raktak. Mikor már mindegyik csoport volt mindegyik állomáson, meglátogattak bősi cserkésztestvéreink.

 Ezután hoztak papírokat dalszövegekkel és a gitár mellett daloltunk. Dalolás után, kiosontunk és egy kicsit hócsatáztunk. Amikor Jani észrevette, hogy kint vagyunk az engedélyük nélkül, kifutott és figyelmeztetett minket, hogy ezt nem lett volna szabad. De már mindegy volt. Próbálkoztunk tüzet gyújtatni, de sikertelenül. Amikor bementünk, Jani Szakival kemény gondolkozás után elénk álltak egy játékkal, úgy hívtak, hogy „Visíts malacka, visíts!”. A lényeg az volt, hogy egyvalaki bekötött szemmel beállt a kör közepére és bepörgettük. Neki az volt a feladata, hogy ráüljön valakinek a lábára és felhívja őt ezekkel a szavakkal: „Visíts malacka, visíts!” Ekkor az, akinek a lábára ült, visítania kellett. Ez alapján el kellett a bentlévő játékosnak találnia, hogy ki az.
A játék után elbúcsúztunk, és elindultunk hazafele. Fél kilenckor már mindenki épségben otthon volt. Nagyon jól éreztük magunkat, és már nagyon várjuk, mikkor fognak most a csenkeiek meglátogatni minket.



Horváth Viki
Kiss Viki

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Színes poharak

Hetente legalább egyszer kapok e-mail a keresztanyukámtól valami ügyes öletettel, amiket fel lehetne használni a cserkészetre. Most is kaptam egyet, ahol befőttes üvegekből voltak készítve érdekes díszek. Volt ott közöttük egy Valentin napra készíthető dísz is. Az ötletet kiscserkészek számára egyszerűsítettem.  Először információkat gyűjtöttem  össze.  Az első utam egy papírüzletbe vezetett.  Szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy a temperát használható-e üveg festésére?. Egy kedves elárusító nő, azt mondta, hogy nem. Speciális üveg festéket kell alkalmazni, vagy akril festéket kell használni. Sajnos ezek e festékek  kétszer olyan drágák voltak, mint a tempera festék. A festéket nem vettem rögtön meg, mert valami azt súgta, hogy a temperafesték is használható e célból. Még délután egy volt cserkésztestvéremet látogattam meg az Óvodában. Rákérdeztem nála hát, ha nincs e tapasztalata e téren. Elmeséltem neki, hogy mit mondtak a papírüzletben. Ő rám nézett, és azt mondta, hogy csak bekeresni akartak rajtam, mivel hogy ő csak temperafestékkel festi az óvodában az ablakokat. Úton hazafele megálltam még a cserkészotthonban, egy kis tempera festékért, hogy kipróbáljam.

Kerestem egy kis befőttes üveget, vízzel ráragasztottam a mintákat, megszárítottam, és befestettem.
Ezután már csak befőttes üvegeket kellet beszereznem. Még szerencsére az anyukám ezeket a kis befőttes üvegetek nem nagyon használja. A padláson a kelleténél is  több befőttes üveget találtunk . Elmostuk őket, és elkészítettük az őrsire. Vettem temperafestéket, és az anyukám kivágta a mintákat.

Mivel az őrsire a Moncsi picit késet, amiről tudtunk, ezért  nem fogtunk neki a kézügyeskedésnek mindjárt, hanem előtte játszottunk egy játékot. Hol az orrod, hol a füled? Címe alatt találtam meg a KCSVK-ás játékok között. Az a lényeg, hogy a játékosok először terpeszbe állnak, rácsapnak a combjukra, aztán tapsolnak egyet, keresztbe teszik a kezüket, és meg kell fogniuk a ball kezükkel a jobb fülüket, és a jobb kezükkel az orrukat. Ezt aztán felgyorsítjuk.

  Végre hozzájutottunk a kézügyeskedéshez is. Szétosztottam először mindenkink az üvegét és egy ecsetet. Addig a segédem Pötyi előkészítette vizet a poharakba. Megmutattam nekik, hogy mit is kell csinálniuk. Mi, én és  a kis segédem futkároztunk a gyerekek között, és törölgettük nekik a „ráragasztott” mintákat. Amikor elfogytak az előkészített minták, elkezdték befesteni a befőttes üvegjeiket. Hogy ne nagyon keverjék össze a színeket, mindig megmostuk nekik az ecsetet. Amikor mindenki befejezte a munkát, összetakarítottunk. Az üvegeket ráhelyeztük a radiátorra, hogy gyorsában száradjanak.

Az őrsi végen játszatunk velük agy reggeli tornára használt játékokat. Epoj-taj-taj-e, Ivano-t,és még Ábrahámnak 40 fia volt.  Az őrsi végen leszedtük a megszáradt papír  mintákat az üvegről és ezzel zártuk az őrsi összejövetelünket. A szülőknek szétosztottam még az értesítő levélkét a jövő heti cserkészgyűléssel kapcsán, majd összeszedtük a maradék szemetet.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Ki ez?

Egy nagy farsangi cserkészbuli. Így is nevezhető az akció, amit Márk és Szaki szervezett nekünk. Mivel tavaly kevés volt a hely a plébánián, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk megszervezni az egyházfai kultúrházban.
Ez sikerült is. A többi már a szervező csoporton múlott. Ez a csoport őrsvezetőkből állt. Mindenkinek meg volt a feladata. Be kellett biztosítani a programot, zenét, kaját, asztalokat, székeket stb.
Az egész program „parasztos“ hangulatban volt összeállítva. Szaki volt Kulacs, Márk meg Liberó. A viselkedésük hasonló Pat és Mat-ra, akikkel mindig történik valami.
Valami különös módon eltűntek Liberó és Kulacs állatai. Tehát szétosztották a résztvevőket 4 csoportba. Az összes csoport egy-egy állatot ábrázolt. Voltak ott tyúkok, kacsák, disznók és tehenek. Hogy a program különlegesebb legyen, az összes játékot úgy vezették be, hogy passzoljon a történetbe. A legkülönlegesebb játék a "vedlő kígyó" volt. A játék alapja abban rejlik, hogy egy sorban állnak a résztvevők. A bal kezüket a lábuk alá rakják és megfogják a mögöttük álló jobb kezét. A lényeg az, hogy valahogy kigabalyodjanak ebből a pózból. Az egyetlen mód erre a bukfenc - a nélkül hogy elengedjék egymás kezét. Néhány játék után bekapcsolták a zenét, és a maszkoknak tánccal be kellett mutatniuk a szerepüket a zsűrinek, amely 4 tagból állt: Pali atya, Mónika, Ervin és Laci bácsi. A zsűri nem az álarc szépségét értékelte, hanem azt, hogy a résztvevők mennyire tudták beleélni magukat a szerepükbe.
A kis maszk bemutató után a zsűri értékes ajándékokat osztott szét. Nem kell félni, senki sem ment haza üres kézzel. Ugráló kötelek, Hulla-hopp karikák vagy olyan átugrálós dolog a lábra (ezt most inkább nem magyaráznám) lettek szétosztva.
Az egész akció során svédasztalok álltak az éhesebbek rendelkezésére. Az akció olyan 8 körül ért véget, de a gyerekek nem akartak hazamenni. Mivel vasárnap volt és másnap sokan iskolába mentek, kénytelenek voltunk határozottan véget vetni a bulinak.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Sok hó

Reggel, mikor felkeltem, kinézek az ablakon, és kint: világvége! Hideg, mint az északi sarkon, 30 cm hó és még a vízvezeték is befagyott. A falu el van zárva a civilizációtól. Ilyesmire nem vagyunk felkészülve. Szombat reggel volt, a gyerekek az őrsire készültek, és kint ilyen idő van.
Na jó, ez így nem teljesen igaz. Kicsit eltúloztam a helyzetet (kicsit eléggé), hogy érdekesebb legyen. Kint nem is volt olyan hideg, és a vízvezeték se fagyot meg és még a civilizáció is pont olyan közel volt mind minden nap. De valami mégis csak igaz volt azon, amit írtam: a sok hó. Bennem is mind egy 20 éves fiatalemberben, előbukkant egy kisfiú, amikor azt a sok havat láttam. Gyorsan előkaptam a mobilom, és küldtem a szülőknek egy SMS-t, hogy öltöztessék fel rendesen a gyerekeket, mivel a cserkészgyűlés kint lesz, a hóban.
Amikor megérkeztek a gyerekek, röpültek is felém a hógolyóik, de nem hagytam magam! Amikor az utolsó kiscserkész is megérkezett, már elég vadul nézet ki a helyzet, de sikerült időben megfékezni őket. Hóemberépítő versennyel szerettem volna kezdeni, de ebben az időjárás megakadályozott. Túl hideg volt, a hó nem ragadt. Így kénytelen voltam a kis versenyt hamarabb lefújni, mint ahogy elkezdhettük volna :-(.
Nem maradt sok választásom, hógolyóztunk velük. Az első őrsi hógolyózásba bekapcsoltuk a plébános urat is. Lapáttal védekezett. Ne féljetek nem ütött vele senkit! A lapát segítségével dobálta a gyerekeket hóval. De ez nem tartom túl sokáig, mivel a plébános úr nem bírta az iramot.

Szétosztódtunk két csoportra. Az ellenfél csoportjához tartoztak: Dávid, Moncsi, Viktor, Zolika, Karolinka és Oliver. Az én csapatomba pedig: Siskó, Pöttyi, Klárika, Simon, Dominik, Eszti, Nikolas és Marci. Lehet, hogy picit többen voltunk, de nekik több volt a tapasztalt játékosuk. Úgy kezdtük, hogy 15 perc alatt mindkét csapat egy védőfalat épített, persze hóból. Mindkét csapat szorgalmasan gyűjtötte a havat, erősítették a bástyát és növelték azt. De ekkor az ellenfél csapata valahol az udvaron talált egy talicskát, így több havat tudtak összeszedni rövidebb idő alatt. De mi sem hagytuk magunkat, és elővarázsoltunk mi is egy talicskát. Fáradhatatlanul gyűjtöttük a havat, és építettük a védőfalat. Ekkor telt le az erre szánt időnk. Mindkét csapat befejezte az utolsó simításokat. Gyorsan elmagyaráztuk a szabályokat. Minden hógolyó, ami az ellenfél fejét találta el, vagy az ellenfél falának szándékos rongálása, vagy átlépése 2 perces kizárással volt büntetve. Elkezdődött a legnagyobb hócsata, amit e felújított plébániaudvar átélt. Mindenhol hógolyók repkedtek, az ember nem győzött elhajolni előlük. 5 perc elteltével befejeztük a játékot, mert már egypár embert nem lehetet megkülönböztetni a hóembertől (főleg a Siskó és a Moncsi). Csináltunk egy közös képet, és a gyerekek szétrombolhatták a védőfalukat, amit építettek.
Még a gyerekek kergültek kint a hóban, lefutottam gyorsan meleg teáért, és csokiért, ami megmaradt még az előző cserkészről.
Így visszanézve azt kell mondanom, hogy nagyon tetszet az őrsi. Igaz, hogy a gyerekek már a végen nem bírtak magukkal és találgattak. Nem tudom a többiek, hogy voltak vele, de én amikor hazaértem, még mindig potyogott belőlem a hó.



Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Amikkor megízlik a játék

2013. január 11-én 23:59:59-kor egy érdekes gondolat jutott az eszembe, hogy megtanítom a cserkészeimnek, hogyan kell szelektíven hulladékot gyűjteni. Egypár perces gondolkozás után, sok kérdés merült föl. Hogyan adjam elő nekik ezt a témát? Hogyan motiváljam őket ahhoz, hogy szemetet osztályozzanak? Tehát a végén feladtam, mert nem sikerült semmi érdekesre rájönnöm. Azzal mentem aludni, hogy megint egy játékos őrsi lesz.

Amikor felkeltem, egy érdekes gondolatom támadt. „Kifestőket” csinálok nekik, ahol a téma a természet lesz. Az egyiken elhanyagolt természet van ábrázolva. A másikon pedig a természet, ahol az ember törődik vele, és védi.

A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy kiszínezzék a képeket, rajzoljanak állatokat, amelyek az érzéseiket fejezik ki. Mivel ez a feladat tovább tartott, mint ahogy elképzeltem, az őrsin csak az egyiket festettük ki. Inkább mentünk játszani.
Egy nagyon érdekes játékot játszottunk: "Keserű mosoly" Egy játékos állt bekötött szemmel a kör közepén. A kívül ülők közül kiválasztottunk egyet, akinek rá kellet harapnia egy szelet citromra. Aki a kör közepén ált ekkor levette a nyakkendőt a szeméről, és el kellet találnia, ki harapott rá a citromra. De hogy ne legyen olyan könnyű a feladata, mindenki próbált keserű mosolyt elővarázsolni az arcán. Eleinte nagyon nehéz volt rászedni a gyerekeket, hogy ráharapjanak a citromra. Ezért az első körben az őrsvezető próbálta ki, hogy megmutassa nekik, hogy nem olyan rossz. Amikor a játék végére értünk a gyerekek majdnem verekedtek azon, hogy ki lesz a következő. Játék közben egy egész citromot ettünk meg.

Azokás szerint minden őrsi végen, van készítve valamin kaja, amit a szülők hoznak. Egy nagyon érdekes dolog történ, amikor kiraktuk a finomságokat. Voltak gyerekek, akik citromot kértek édesség helyett. De persze hogy voltak olyanok is, akik összekeverték a citromot egy keksszel :).
Van olyan érzésem, hogy az összes résztvevőnek megízlett a citrom, és most már nem fognak úgy nézni rá mind valami „rossz” dologra.
Az őrsön belül nagyon híres lett a „Ninja” nevezetű játék. Nagyon egyszerű szabályai vannak. Mindenki beáll egy szoros körbe. Jobb kezük tenyerét beteszik a kör közepére, és a NINJA szóra mindenki elugrik. Amilyen pózban negállnak, úgy kell kibírniuk addig, még sorra nem kerülnek. A játék lényege az, hogy kiüssük az ellenfeleket azzal, hogy a kézfejére csapunk. Minden körben a játékos csak egy támadó mozdulatot tehet, vagy akkor mozdulhat, amikor rá támadnak.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný