Sok hó

Reggel, mikor felkeltem, kinézek az ablakon, és kint: világvége! Hideg, mint az északi sarkon, 30 cm hó és még a vízvezeték is befagyott. A falu el van zárva a civilizációtól. Ilyesmire nem vagyunk felkészülve. Szombat reggel volt, a gyerekek az őrsire készültek, és kint ilyen idő van.
Na jó, ez így nem teljesen igaz. Kicsit eltúloztam a helyzetet (kicsit eléggé), hogy érdekesebb legyen. Kint nem is volt olyan hideg, és a vízvezeték se fagyot meg és még a civilizáció is pont olyan közel volt mind minden nap. De valami mégis csak igaz volt azon, amit írtam: a sok hó. Bennem is mind egy 20 éves fiatalemberben, előbukkant egy kisfiú, amikor azt a sok havat láttam. Gyorsan előkaptam a mobilom, és küldtem a szülőknek egy SMS-t, hogy öltöztessék fel rendesen a gyerekeket, mivel a cserkészgyűlés kint lesz, a hóban.
Amikor megérkeztek a gyerekek, röpültek is felém a hógolyóik, de nem hagytam magam! Amikor az utolsó kiscserkész is megérkezett, már elég vadul nézet ki a helyzet, de sikerült időben megfékezni őket. Hóemberépítő versennyel szerettem volna kezdeni, de ebben az időjárás megakadályozott. Túl hideg volt, a hó nem ragadt. Így kénytelen voltam a kis versenyt hamarabb lefújni, mint ahogy elkezdhettük volna :-(.
Nem maradt sok választásom, hógolyóztunk velük. Az első őrsi hógolyózásba bekapcsoltuk a plébános urat is. Lapáttal védekezett. Ne féljetek nem ütött vele senkit! A lapát segítségével dobálta a gyerekeket hóval. De ez nem tartom túl sokáig, mivel a plébános úr nem bírta az iramot.

Szétosztódtunk két csoportra. Az ellenfél csoportjához tartoztak: Dávid, Moncsi, Viktor, Zolika, Karolinka és Oliver. Az én csapatomba pedig: Siskó, Pöttyi, Klárika, Simon, Dominik, Eszti, Nikolas és Marci. Lehet, hogy picit többen voltunk, de nekik több volt a tapasztalt játékosuk. Úgy kezdtük, hogy 15 perc alatt mindkét csapat egy védőfalat épített, persze hóból. Mindkét csapat szorgalmasan gyűjtötte a havat, erősítették a bástyát és növelték azt. De ekkor az ellenfél csapata valahol az udvaron talált egy talicskát, így több havat tudtak összeszedni rövidebb idő alatt. De mi sem hagytuk magunkat, és elővarázsoltunk mi is egy talicskát. Fáradhatatlanul gyűjtöttük a havat, és építettük a védőfalat. Ekkor telt le az erre szánt időnk. Mindkét csapat befejezte az utolsó simításokat. Gyorsan elmagyaráztuk a szabályokat. Minden hógolyó, ami az ellenfél fejét találta el, vagy az ellenfél falának szándékos rongálása, vagy átlépése 2 perces kizárással volt büntetve. Elkezdődött a legnagyobb hócsata, amit e felújított plébániaudvar átélt. Mindenhol hógolyók repkedtek, az ember nem győzött elhajolni előlük. 5 perc elteltével befejeztük a játékot, mert már egypár embert nem lehetet megkülönböztetni a hóembertől (főleg a Siskó és a Moncsi). Csináltunk egy közös képet, és a gyerekek szétrombolhatták a védőfalukat, amit építettek.
Még a gyerekek kergültek kint a hóban, lefutottam gyorsan meleg teáért, és csokiért, ami megmaradt még az előző cserkészről.
Így visszanézve azt kell mondanom, hogy nagyon tetszet az őrsi. Igaz, hogy a gyerekek már a végen nem bírtak magukkal és találgattak. Nem tudom a többiek, hogy voltak vele, de én amikor hazaértem, még mindig potyogott belőlem a hó.



Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Amikkor megízlik a játék

2013. január 11-én 23:59:59-kor egy érdekes gondolat jutott az eszembe, hogy megtanítom a cserkészeimnek, hogyan kell szelektíven hulladékot gyűjteni. Egypár perces gondolkozás után, sok kérdés merült föl. Hogyan adjam elő nekik ezt a témát? Hogyan motiváljam őket ahhoz, hogy szemetet osztályozzanak? Tehát a végén feladtam, mert nem sikerült semmi érdekesre rájönnöm. Azzal mentem aludni, hogy megint egy játékos őrsi lesz.

Amikor felkeltem, egy érdekes gondolatom támadt. „Kifestőket” csinálok nekik, ahol a téma a természet lesz. Az egyiken elhanyagolt természet van ábrázolva. A másikon pedig a természet, ahol az ember törődik vele, és védi.

A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy kiszínezzék a képeket, rajzoljanak állatokat, amelyek az érzéseiket fejezik ki. Mivel ez a feladat tovább tartott, mint ahogy elképzeltem, az őrsin csak az egyiket festettük ki. Inkább mentünk játszani.
Egy nagyon érdekes játékot játszottunk: "Keserű mosoly" Egy játékos állt bekötött szemmel a kör közepén. A kívül ülők közül kiválasztottunk egyet, akinek rá kellet harapnia egy szelet citromra. Aki a kör közepén ált ekkor levette a nyakkendőt a szeméről, és el kellet találnia, ki harapott rá a citromra. De hogy ne legyen olyan könnyű a feladata, mindenki próbált keserű mosolyt elővarázsolni az arcán. Eleinte nagyon nehéz volt rászedni a gyerekeket, hogy ráharapjanak a citromra. Ezért az első körben az őrsvezető próbálta ki, hogy megmutassa nekik, hogy nem olyan rossz. Amikor a játék végére értünk a gyerekek majdnem verekedtek azon, hogy ki lesz a következő. Játék közben egy egész citromot ettünk meg.

Azokás szerint minden őrsi végen, van készítve valamin kaja, amit a szülők hoznak. Egy nagyon érdekes dolog történ, amikor kiraktuk a finomságokat. Voltak gyerekek, akik citromot kértek édesség helyett. De persze hogy voltak olyanok is, akik összekeverték a citromot egy keksszel :).
Van olyan érzésem, hogy az összes résztvevőnek megízlett a citrom, és most már nem fognak úgy nézni rá mind valami „rossz” dologra.
Az őrsön belül nagyon híres lett a „Ninja” nevezetű játék. Nagyon egyszerű szabályai vannak. Mindenki beáll egy szoros körbe. Jobb kezük tenyerét beteszik a kör közepére, és a NINJA szóra mindenki elugrik. Amilyen pózban negállnak, úgy kell kibírniuk addig, még sorra nem kerülnek. A játék lényege az, hogy kiüssük az ellenfeleket azzal, hogy a kézfejére csapunk. Minden körben a játékos csak egy támadó mozdulatot tehet, vagy akkor mozdulhat, amikor rá támadnak.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Cserkészkarácsony

Két aktív cserkész csaj meg én lettünk megbízva azzal, hogy szervezzük meg a cserkészkarácsonyt. Mivel mi, a cserkészek egy csapatot (családot) alkotunk, jó ha ezeket a legszebb napokat az évben együtt is megünnepeljük.

Nagy kihívás volt ez. Az akció a TIP-TIP név alatt futott. De mi minden is kellett ahhoz, hogy ezt meg tudtuk szervezni?
Elsősorban: elszántság, türelem, kreativitás, jó ötletek, és főleg időt kellet rá találni, hogy meg tudjuk tervezni az egészet.

Sokat telefonálgattunk a csajokkal, de ez nem volt az igazi. Találkozni akartunk, és nyugodtan megbeszélni a dolgokat, de nem jött össze. Így hát a telefonos megbeszélés maradt. Nagyon hosszú telefonálás volt, de megérte. Összeírtuk a játékok sorrendjét.

Amikor elérkezet „A Nagy Nap”, már reggeltől szorgalmasan készülődtünk. Kitakarítottuk a helységet, mindent elkészítettünk. 15:00-kor, amikor már minden kész volt, megérkeztek az első cserkészek. Utánuk jöttek a következők és utánuk megint jött valaki, és így ment tovább, míg nem érkezett meg mindenki. 34-en voltunk ott összesen. Mindenki, aki eljött hozott magával valami nassolni valót és egy apró ajándékot, amit majd egymásnak adtunk. Minden a terv szerint ment: cserkészindulóval kezdtük, ima és azután játszottunk cserkész és népi játékokat, énekeltünk. Nagy buli volt.

Mindenki húzott egy papír, amire rá volt írva valaki neve, ezt a papírt ráragasztottuk az ajándékunkra, és elhelyeztük a karácsonyfa alá. Ezután, sorba vettük el az ajándékokat a fa alól és felolvastuk, hogy kinek a neve van rajta. Az kijött átvenni az ajándékát, és elmesélte nekünk „mi szépet hozott neki a Jézuska”, de az idősebbek azt mondták el, hogy „milyen dolog tetszett nekik ezen a karácsonyon legjobban, ami nem anyagi jellegű volt”.
A végén meghozták a pizzát, amit megrendeltünk. Imádkoztunk és mindenki ráugrott a kajára.
Az akciót hivatalosan imával zártuk - fáklyafénynél és karácsonyfaégők fényénél. Az imát a helyi plébános úr mondta. A gyerekeknek adunk egy kis emléket egy kis mágneses pingvint.

Reméljük, hogy tetszett az akció, és hogy jól meg volt szervezve :).

Siskó

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Adventi koszorúk

Úgy, ahogy minden évben, idén is az első adventi vasárnap érkezésével úgy döntöttünk, hogy együtt a gyerekekkel adventi koszorúkat készítünk. Az őrsire szokatlanul sok gyerek jött el, egy ŐV-re 3-4 gyerek jutott, akinek segítenie kellet. Picit meglepett a szituáció, mert nem volt annyi hozzávalónk előkészítve, hogy mindenki saját koszorút készíthessen. Ekkor megjött Ervin és mindent megmentett. Hozott polisztirol karikákat, amire rá kell erősíteni az ágakat. De mi mindent kellett még bebiztosítani???
Hozzávalók: 

• Polisztirol karikák (lehet kapni különböző nagyságban és színben, vagy befedve mű mohával vagy szalmával)
• 4 gyertya
• Örökzöld fa, vagy bokor ágak
• Damil, vékony drót
• Díszek, maslik... a díszítéshez
• Ragasztó pisztoly

Mindenki megkapta a saját polisztirol alapját, egy darab vékony réz drótot és a segítőjét. Mivel az ŐV-k meg a SŐV-ök több gyerekre figyeltek oda egyszerre, abban reménykedtünk, hogy a nagyobbak maguk fogják tudni csinálni a koszorújukat. A kisebbeknél picit nagyobb volt a gond, de mindenki ügyesen befejezte  munkát. Az ágak felerősítése után, már könnyebb volt a munka. A gyerekek egyedül ragasztották a díszeket a koszorúra. Gyakran kérdezősködtek, hogy rá tehetnek-e ezt vagy azt. Én azon a véleményen vagyok, hogy a fantáziának nincs határa, főleg a gyerekeknél, tehát mindenkinek igent mondtam :). És az eredmény? Nézzétek meg magatok.

És a végen hogy el ne felejtsem, köszönöm az összes szülőnek és a plébános úrnak az összes finomságot, amit küldtek.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

Gyertyatartó

A mai napon a gyerekekkel gyertyatartókat készítettünk, melyeket felhasználhatják, mint dekorációt otthon.

Kellékek:  1halkonzerv, kb. 23 facsipesz, tempera/akril/vízfesték, ecset, dísztárgyak, ragasztópisztoly, kreativitás :).








A gyerekek nagy örömmel fogtak neki a munkának. Mindenki igyekezett a gyertyatartóját kidíszíteni úgy, hogy övé legyen a legszebb. Ahogy elkezdték kifesteni a csipeszeket, a színek különböző árnyalatokban kezdtek pompázni. Volt közöttük egypár ügyesebb, aki hamarabb befejezte a munkáját, ők elkezdték a csipeszekre ráragasztani a díszeket. Vagy egy aranyos tulajdonsága a gyerekeknek: amit meglátnak és tetszik nekik, azt felhasználjak akkor is, ha nem illik oda :). Amikor mindenki befejezte a munkát, együtt összerakodtunk, picit játszottunk, és mindenki boldogan ment haza.

Lacus

Megint egy évvel öregebbek

1991. november 16-án Mons. Paxy László vezetésével megalakult a 11. sz. Szent Imre cserkészcsapat és így idén ünnepeltük a 21. születésnapunkat. Valójában hogyan is néz ki egy ilyen ünnepség?

Szentmisével kezdtünk, melyet a helyi plébános úr Gajdoš Pál atya szolgált. Mise után átmentünk a plébánia udvarra, ahol már égtek a fáklyák. Igazán szép látvány volt. U-alakba rendeződtünk, így készen álltunk az ünnepélyes kiscserkész ígérettételre. Ahhoz, hogy idáig eljussanak a kiscserkész jelöltek, le kellet tenniük az 1. cserkészpróbát. Visszaemlékeztem arra, amikor én jártam az ő cipőjükben, milyen öröm töltött el, amikor végre megkaptam a sárga nyakkendőmet. Később a 2. cserkészpróba után pedig a zöldet, mellyel még mindig büszkélkedhetek. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor még én is kiscserkész voltam és minden olyan egyszerű volt a mostanihoz képest. Most már én vagyok a felelős a kicsikért… Na de térjünk vissza az ünnepséghez.

Az ígérettétel után, lementünk a Pasztorációs központba, ahol várt minket a zsíros kenyér hagymával, pudingos tálak piskótával, pástétomos kenyér és tea. A „Vacsora” után átvonultunk a nagyobb helységbe, ahol már Szaky már kész programmal várt.

Először szétosztottuk a társaságot 4 csoportra – lufi fújós versennyel kezdtük. A kisebb gyerekek féltek a durranástól, így befogott füllel buzdították a résztvevőket. Aztán a „Chipses” játék következett, „szűk átjáró”, labdaadogatás a láb alatt. A hab a tortán 4 tányér volt barna csokoládés valamivel, ami elég gusztustalanul nézett ki. Ebből a valamiből a kapitányoknak a szájukkal kellett kiszedniük a csokoládés mogyorót. Nagyon érdekes látvány volt. Én azok közé a szerencsések közé tartoztam, akik a tányérokat tartották. Az idő leteltével az összes kapitány arcát óvatosan belenyomtuk a csokiba, hadd élvezzék az arcpakolást :).

A program végeztével a szülők hazavitték csemetéiket,  minket pedig várt a takarítás és a pihenés.

Siskó

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný

A csapatért mindent megteszek

Gyakran gondolkodom azon, hogy mit fogunk csinálni az őrsin, hogy változatos legyen. Ezen törtem a fejem november 3-án is, amikor készülődtem az őrsire. Már majdnem úgy nézett ki, hogy nem találok ki semmi érdekeset. Mikor szombat reggel felkeltem, egy szuper ötlet járt a fejemben. Az őrsin kisebb „staféta játékokat” fogunk játszani.
Amikor már az alapgondolat megvolt, már csak a részleteket kellett tisztáznom: milyenek legyenek a versenyek, hogy mindenki be tudjon kapcsolódni a játékba. Először picit "googleztam", hogy találok-e valami érdekeset a neten. Egypárat találtam. De az szerintem nem volt elég, így be kellet kapcsolnom a saját fantáziámat is. Akár hiszed, akár nem, kitaláltam valamit :).

A végére már csak egy dolog hiányzott: hogyan fogom szétosztani a gyerekeket. Valamikor a reggelim 3. – 4. harapása között, úgy döntöttem, hogy rájuk bízom. Kiválasztok két kapitányt és ők fogják a csapatot összeállítani.
A két kapitány Zolika és Viktor lett. Rögtön az első feladat az volt, hogy lufit kellet fújniuk addig, még ki nem durran. A győztes kapitány választhatott elsőnek csapattagot.
Ha jól emlékszem, Viktor nyert.
Viktor csapatának tagja Viktor, Oliver, Dominik, Bálint, Marci, Eszti és  Moncsi lett.
Zolika csapatát pedig Zolika, Klárika, Karolinka, Simon, Siskó és Nikolas alkotta.

A második megmérettetés címe „Edd meg a Krowkydat elsőnek!” volt. A szabályokat nem fogom részletezni, mert az hosszú lenne. Ha érdekelne, hogy kell ezt játszani, kattints a játék nevére, vagy írj, szívesen elmagyarázom.
A harmadik játék címe „"Chipses” volt. A feladat az volt, hogy szívószál segítségével a helység közepén levő tányérról fel kellet szippantani egy chipset, és eljuttatni a csapat tányérjába, ami a helység sarkában volt.
Negyedik feladatnak a „talicskajárást” választottam. Remélem, ezt mindenki ismeri az alapsulis időkből. A lényeg az, hogy, megfogjuk az előttünk lévő lábait és neki a kezein közlekedve kell megtennie egy adott távolságot, aztán csere. Ez a megmérettetés döntetlenül végződött :).
A „Szűk átjáró” című feladatban mindkét csapatból 2 tag vett részt. Feladatuk az volt, hogy át kellett kúszniuk a székek alatt miközben labdát tartottak a kezükben anélkül, hogy elengednék a labdát. Mikor átmásztak a székek alatt, gyorsan előrefutottak és átadták a labdát a csapattagjuknak, akinek ugyanaz volt a feladata.


Mivel kifogytam az előre elkészített feladatokból, és az állás döntetlen volt, kénytelen voltam valamit gyorsan kitalálni. Magamhoz hívtam a két kapitányt, rajtuk múlt a csapatuk győzelme. Az volt a feladatuk,  hogy 60 másodpercen belül minél több dreppet csináljanak. Ebből a Zolika csapata került ki győztesen. A jutalom nem volt más, mint nagyobb adag a chipsből, ami megmaradt a chipses feladatból. A vesztesek se mentek haza éhesen, ők is kaptak a chipsből, és minden előkészített kajából.

Lacus

Zobraziť všetky

Získajte svoj vlastný